1882. április 1-jén délben eltűnt Solymosi Eszter, 14 éves tiszaeszlári cselédlány, akit gazdasszonya festékért küldött a falubeli boltba.
Az eset éppen a zsidó ünnep, a peszáh előtti szombaton történt. Ekkor a zsidók messzi földről jött rokonokkal, ismerősökkel együtt ünnepeltek, kántort és metszőt (sakter=aki elvégzi a szárnyasok és a szarvasmarhák rituális vágását) választottak.

A lány római katolikus volt, s a keresztények körében régről hozott babonák alapján úgy tartották, hogy a zsidóknak keresztény szűz lányok vérére van szükségük, amit az ekkor sütött kenyérhez adnak, s rituálisan áldozzák fel őket.
Ezért nyomban a zsidókra terelődött a gyanú. A lány édesanyja feljelentést tett a községi bírónál, majd a tiszalöki főszolgabírónál, de a hatóságok csak a lány országos körözését indították el.
Még áprilisban a zsidó templomszolga Scharf József kisfia, Samu kezdett arról beszélni, hogy a leányt apja ölte meg bátyja, Móric segítségével.

Solymosiné májusban ezért újra felkereste a rendőrséget, s feljelentést tett újra. Ezúttal nem maradt tétlen a nyíregyházi törvényszék. Bary József aljegyzőt jelölte ki vizsgálóbíróul, aki május 19-én letartóztatta Scharf Józsefet és feleségét majd megkezdte a falubeliek kihallgatását is (közben feljegyezte, hogy friss ásás nyomait vélte felfedezni a zsinagóga mellett). A falubeliek elmondása szerint aznap egész késő estéig világosság volt a zsinagógában, ami nem volt megszokott, s többen később egy női sikolyt is emlegettek.

Bary, valamint  Péczely Kálmán törvényszéki írnok még aznap elindultak Scharf Móriccal, Scharf József fiával a nyíregyházi ügyészségre, de útközben megszálltak. Különös, hogy másnap Móric már vallomást is tett, miszerint apja hívta be a reggeli istentisztelet után Solymosi Esztert, s egy ott megszálló vándorkoldus, aki Scharféknál kapott szállást, becsalogatta a zsinagógában, majd három sakter segítségével, s több zsidó férfi jelenlétében elvágták a lány torkát, vérét egy edénybe folyatták. Többen úgy vélik, hogy a két férfi a fiúból veréssel, kínzással és fenyegetéssel kényszerítette ki a beismerő vallomást, s felnőttként Móric meg is erősítette ezt.

Bary József ezután Tiszanagyfalura utazott, hogy még egyszer meghallgass Móric vallomását, majd 12 zsidót letartóztatott. A zsinagóga környékét, valamint a temetőt átvizsgálták, de nem találtak holttestet. A Scharf fiúból ezután gyanúsítottból koronatanú lett, s szülei letartóztatása után gyámság alá került.

Ez az eset felerősítette hazánkban az antiszemita hangokat. Az újságok nagy része részletesen foglalkozott az üggyel, s nem kevésben lehetett találni zsidó ellenes írásokat. Ilyen volt a tiszaeszlári plébános Adamovics József levele is, amelyben a korábbi hasonló eseteket fejtette ki, s meggyanúsította az ott élő zsidókat.

Sőt a Parlamentben felszólalók közül is többen antiszemita hangvételű beszédeket intéztek a hallgatósághoz, mint például  Ónody Géza és Istóczy Győző, akik az akkori antiszemitizmus vezéralakjai voltak. Tisza Kálmán, akkori miniszterelnök lefoglaltatta a röplapokat, amelyre zavargásokkal válaszoltak több településen is.

Június 18-án rutén tutajosok egy holttestet találtak a Tisza partján, nem messze Tiszadadától. A halott az eltűnt lány ruháiban volt, csuklójára a festékes batyu tekeredett, nyakán, s másutt sem találtak vágásra utaló nyomokat, s a helyi orvos 14 év körülinek becsülte. A halottszemlén a falu lakói szép számmal győződtek meg arról, hogy Solymosi Eszter a holttest, de a leány anyja s annak húga nem ismerte meg a halottat.

S Bary aljegyző azt feltételezte, hogy a helyi zsidók közrejátszottak, s egy másik lányt öltöztettek föl Eszter ruháiba, majd a tutajosokat megbízták, hogy azok a csónakhoz kötve úsztasság a sodrás felé, majd engedjék el, hogy partot érhessen.

A második halottszemlén már érdekes módon senki nem ismerte meg a testet. Ezért a tutajosokat is letartóztatták, akikből ismét kínzásokkal, fenyegetéssel és veréssel kényszerítették ki vallomásukat, amely megegyezett a jegyző által elvárt verzióval.

Vádat emeltek 15 személy ellen, akiket előzetes letartóztatás alá helyeztek, közülük 14-en voltak zsidók, s egy nem zsidó, akit tanúvá tettek. A védelmet Eötvös Károly képviselő és ügyvéd vállalta, aki pártjával, a Függetlenségi Párttal ellentétben hitt a megvádoltak ártatlanságában.  Védőtársai Funták Sándor, Friedmann Bernát és Székely Miksa voltak.

Közben a megtalált holttestet exhumálta Scheuthauer Gusztáv,Belky János és Mihalkovics Géza professzor, de mivel a testet későn találták meg, a jelentést tudománytalannak és valótlannak minősítették  Baryék.

A per Nyíregyházán 1883. június 20-tól augusztus 3-ig tartott, ahol az ügyész, Szeyffert Ede királyi főügyész helyettes volt, aki július 27-én, vádbeszédében a vádlottak felmentését kérvényezte. Ekkor került sor Eötvös híres hétórás védőbeszédére, ami délelőtt 9 órától egészen délután 4-ig tartott.

Ezután 1883. augusztus 3-án az ítélet kimondta a vádlottak felmentését, s rá majd egy évre május 10-én vált jogerőssé az ítélet.

A per alatt kezdett bele Istóczy Győző egy antiszemita párt megalakításába, amely Országos Antiszemita Párt néven kétszer is bejutott a Parlamentbe.

A vérvád hatása a mai napig tart Tiszaeszláron, s országunk más pontjain egyaránt. Sokan ma is úgy gondolják, hogy az eset megtörtént, csak a zsidó pénzemberek hallgattatták el a bíróságot. A helyi mondavilágba úgy is beépült a haláleset, hogy az akkor épülő zsinagógába falazták be a lány holttestét.

Azóta a fasiszta, s antiszemita szervezetek zarándokhelye lett Tiszaeszlár és a vérvád, amelyet hazánkban éppen úgy elítéltek annakidején, mint Európában. Középkori boszorkányperekhez hasonlították, s maga Kossuth Lajos is élesen felszólalt Torinóban a meggyanúsítottak védelmében.

Mindenesetre még ma sincs vége ennek a pernek, s csak Solymosi Eszter tudna mesélni, mi történt vele, s csak ő tudná megnyugtatni a ma is fel-felerősödő kedélyeket.

képek:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszaeszl%C3%A1ri_v%C3%A9rv%C3%A1d

http://tinacska.uw.hu/zolibacsi/solymosi/index.html

http://www.ekmizbak.hu/magyar/vervad.htm