1925-ben egy nyári napon, egy budapesti Soroksári úti, polgári lakásban ült Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy és felesége Schwartz Mici, azaz Lédererné. Nagy izgalomban voltak, hiszen Kodelka Ferenc fújtatott impozáns lépcsőjükön, őt várták.

A házban javarészt az úri középosztály tagjai élték mindennapjaikat. Házmesterek cselédlányok sürögtek forogtak a hentes, Kodelka mellett, aki fel is érkezett az ötödik emeleti hétszobás lakáshoz, ahová a házigazdák szépen, kedélyesen beterelték.
Nagy tisztelettel bánt vele mindenki, hiszen tucatnyi hentesbolt, vágóhíd volt a tulajdonában, de azt is tudták, hogy imádja alkohollal öblögetni vaskos torkát, és a szépséges hölgyeknek sem tud ellenállni.
Kodelka ide sem érkezett más miatt. Csak egyet dorbézolni volt kedve és ezután fölösleges energiáit próbálta levezetni a főhadnagy feleségén, ezt Léderer beleegyezésével követte el heti egy alkalommal.

Persze mindennek meg volt az ára, hiszen az asszony is jól járt, ha el is kellett viselnie a hentes hatalmas tömegét, de vehetett szép ruhákat, cselédeket tarthatott, s férje is elbüszkélkedhetett úri vendégei előtt fenséges lakosztályukkal, amely költségét javarészt Mici kereste a megszervezett légyottok alkalmával.
Ezen kívül Kodelkát a szépséges hölgy egy elég drága életbiztosítás megkötésére biztatta, ahol ő, Mici a kedvezményezett. A férfi boldogan megtette ezt a nőnek, hiszen mi volt neki ez az összeg, és ha meg találna halni egy agyvérzésben, a nőnek mondhat köszönetet a pénzzel, amiért olyan jó volt hozzá.

Ezen a napon azonban máshogy történtek az események, mint azt a hentes megszokhatta. A kedélyes fogadtatás után parázs vita alakult ki ő és a főhadnagy között. Ugyanis Léderer Gusztáv több milliós tartozást halmozott fel, és tudta, hogy Kodelkának vaskos a bukszája, így megzsarolta, hogy elmondja ország világ előtt a feleségével folytatott erkölcstelen viszonyt.

A kövér ember azonban nem hátrált meg. Ekkor Léderer olyat mondott Kodelkának, hogy azt gyenge idegei miatt nyomban megütötte a guta és lefordult a székről. A hadnagy ugyanis azt mondta, hogy ő és a hentes szerelmi viszonyáról kezdenek majd csámcsogni az emberek, ha azt terjeszti, hogy neki Kodelka a szeretője. Mi ez neki! A tartozása miatt már úgyis mindegy neki és főbe lőheti magát, ha nem akar élete végéig fizetni. Amikor a hentes rosszul lett a házaspár segített azt örök nyugovóra téríteni ópiummal és pengével egyaránt, majd az utolsó lehetőség a puska volt, amit a főhadnagy használt, s megölte a hentest.
Mindez Krúdy Gyula úgynevezett „bűnügyi tudósításában” olvasható.

Több forrás szerint azonban a házaspár anyagi gondok miatt Kodelkát 70 millió korona álbefektetésre ösztönözte, s miután az belement a becsapós játékba, még több pénzt akartak nyerni, s azon a bizonyos napon ölték meg a férj szolgálati fegyverével.

A hentes testrészészét a saját henteskésével darabolták fel. Léderer még meg is nyúzta a részeket, hogy állattetemnek tűnjön, berakták egy bőröndbe, amit a Duna vízébe dobott a főhadnagy. 
A nyomok nem tűntek el végleg, hiszen a folyó kivetette magából Kodelka ideiglenes koporsóját, amit megtaláltak. Igaz a feje soha nem lett meg, viszont egy jellegzetes tetoválás a nyúzást követően is megmaradt a feldarabolt tetemen, amiről azonosítani tudták az áldozatot.

A bőröndről kiderült, hogy a Léderer házaspáré, amely alapján megvádolták őket.

A per folyamán az asszony tört meg először, s azt mondta, hogy férje féltékenységből ölte meg a hentest, a férj viszont azt hangoztatta, hogy felesége bíztatta, s bujtotta föl a gyilkosságra.

Az ítélet: Léderer csendőr főhadnagyot a hadbíróság halálra, feleségét életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A börtönből a háború után szabadult, s többen úgy vélik, hogy Budapest utcáin virágot árult.

Kodelka meg nem lett fejéről az a történet járta be a világot, hogy az asszony, a börtönből visszatérve cselédlánya által megőrzött lakásába költözhetett be újra, ahol egy ócska freskó mögött tartotta a kifőzött koponyát, amelyben nagyon sok pénzt, ékszert, aranyat tartott.

Temetését is ebből a vagyonból fizették lakótársai: egykori cselédlánya és annak családja.