Nem árulunk el nagy meglepetést azzal, hogy már a címben érzékeltetjük: egy olyan bűntény-sorozat összefoglalóját kíséreljük meg, melyet soha nem sikerült teljesen feltárni, és melyben a gyilkost soha nem kapták el... A rejtélyes elkövető számlájára 5 ember elleni támadást írnak, és több sebesültet. Van azonban olyan feltételezés is, miszerint a gyilkos több áldozatot szedett...

Az első áldozat, avagy a gyilkos "bemutatkozása"

Az első gyilkosság, melyet a Zodiákusnak tulajdonítanak, 1966. október 20.-án történt, különös brutalitással. Az áldozat Cheri Jo Bates, akit utoljára a Riverside City College könyvtárában láttak. Az intézmény este 9-kor zárt be, a szomszédok pedig este 10:30 körül hallottak egy éles sikolyt a közelből. Másnap az egyetem tulajdonában álló, két használaton kívüli ház között találták meg a holttestet, melyen különös kegyetlenség nyomai árulkodtak a gyilkos "munkamódszereiről": a 18 éves lányt 11-szer szúrták meg; egyszer a hátán, háromszor a mellkasán, és hétszer a nyakán, aminek következtében feje majdnem elvált a testétől. Arcát rettentően összeverték. Autóját (egy zöld volkswagent) elborította a vér. Érdekes viszont, hogy szexuális erőszakra utaló nyom nem történt, később sem állapították ezt meg, és a lány minden értéke érintetlen volt. 
Nyomok: a gyilkos előre eltervezhette tettét, kiválaszthatta és figyelhette áldozatát. Erre utal, hogy az autót működésképtelenné tette, és valaki a könyvtár világítását is lekapcsolta az elektromos elosztóról. Azonban nem ügyelt eléggé arra, hogy ne hagyjon nyomokat. Cheri körmei alatt vér, haj, és anyagfoszlányokat is találtak, a homokban egy katonai bakancs cipőtalp-nyomát, egy leszakadt ingujjat és egy Timex márkájú karórát, amely megállt 12:23 perckor...
November 29.-én a nyomozást maga a gyilkos lendítette előre azzal, hogy levelet küldött a rendőrségnek és a Riverside Press-Enterprise című lapnak egyaránt. A levélküldés később rendszeressé vált, a gyilkos szokásai közé illesztette, hogy a valóságnak megfelelő részinformációkkal lássa el az utána nyomozókat. Első levelének magyar fordítását idézzük:

"A vallomás
Fiatal volt és gyönyörű de már ütött és kopott és halott. Nem ő az első és nem ő lesz az utolsó, éjszakánként virrasztok és a következő áldozaton gondolkodom. Talán a gyönyörű szőke lány lesz az, ki gyerekekre vigyáz a kisbolt mellett és minden este hét körül lesétál a sötét sikátorba. Vagy talán a formás barna lesz az, aki nemet mondott mikor randevúra hívtam a főiskolán. Talán egyikőjük sem. De ki fogom metszeni női szerveiket és letétbe helyezem hogy az egész város láthassa. Ne könnyítsék meg túlzottan a dolgom. Vigyázzanak a testvéreikre, lányaikra és feleségeikre az utcákon és a sikátorokban. Miss Bates ostoba volt. Bárányként vonult a mészárszékre. Nem harcolt. De én igen. Olcsó győzelem volt. Elvágtam az elosztó középső vezetékét. A könyvtárban vártam rá és két percen át követtem. Az elemek lemerültek. Felajánlottam a segítségem. Ezután örömmel beszélgetett velem. Mondtam neki hogy a kocsim az utcán áll és szívesen hazaviszem. Amikor távolodtunk a könyvtártól azt mondtam hogy eljött az idő. Mire ő azt kérdezte: minek jött el az ideje?. Azt mondtam neki hogy eljött az idő arra hogy meghaljon. Megszorítottam a nyakát és a kezemet a szájára tapasztottam és a másik kezemben lévő kicsi késsel elvágtam a torkát. Nagyon odaadóan távozott. A mellei meleggé és keménnyé váltak a kezem alatt, de én csak egy dologra gondoltam. Megfizettem azért a sok szemétségért amit az évek során velem tett. Nehezen halt meg. Reszketett és rázkódott ahogy megtámasztottam a testét az ajkai pedig remegtek. Még egyszer sikított és én fejbe rúgtam hogy befogja a pofáját. Belemártottam a kést és az eltört. Majd bevégeztem a munkát, elvágtam a torkát. Nem vagyok beteg. Nem vagyok elmeháborodott. De a játék nem fog abbamaradni. Ezt a levelet adják közre hogy mindenki elolvashassa. Talán megmenti azt a lányt aki a sikátorban jár. De ez már önökön múlik. Én leszek az önök lelkiismerete. Nem az enyém. Igen, a telefonáló is én voltam. Csak figyelmeztetés volt. Legyenek résen… most is fiatal lányokat cserkészek be."

A rossz helyesírású, nem-, vagy csak részben központozó, mondatokat rendszerint nem tagoló gyilkos büszke volt tettére, és a legkevésbé sem tűnt magányos embernek,sőt! Szeretett volna hírnevet, hiszen az újságokat első kézből tájékoztatta az eseményekről. A levelet írógéppel írták, ujjlenyomatot pedig csak egyet találtak rajta, ám ezt soha nem sikerült azonosítani. 
A gyilkos el volt telve saját mesteri munkájától. 1967. április 30.-án a könyvtárban egy padra vésett verset fedeztek fel, ami szintén az esetet "dicsőítette":

További gyilkosságok

1968. december 20.-án Vallejo város külső területén, a Lake Herman úton két fiatal halt meg,  Betty Lou Jensen, és David Arthur Faraday. Az úton rendszeresen parkoltak autókkal szerelmespárok, ez afféle kimondatlan szokás volt. A gyilkosság valószínűsíthető ideje az este 11 óra utáni időszak, amikor is egy Chevrolet Impala parkolt le a pár autójának háta mögött, a benne ülő férfi pedig azonnal tüzet nyitott rájuk. A golyók előbb az autó hátsó ablakát, majd a kocsi bal oldalát, bal első kerekét és szélvédőjét érték. Az autóból kiugrani készülő fiút a gyilkos rögtön fejbe lőtte; azonnal meghalt. A lánynak még sikerült tíz métert futnia, de a golyók őt is elérték a hátán, bordáitól egészen a medencéjéig. A fiatalok halála után a gyilkos autóba ült, és elhajtott. Értéktárgyak nem tűntek el. A porban ezúttal is találtak cipőnyomot, ám nem egyet, hanem elegendő mennyiségűt ahhoz, hogy azok alapján rekonstruálni lehessen az esemény lefolyását. 

1969. július 4.-éről 5.-ére virradóra újabb két fiatalra csapott le a gyilkos. Az áldozatok a Blue Rock Springs Golf Course-ban parkoltak le, mely hely szintén népszerű volt a szerelmesek körében, és amely mindössze 4 km-re feküdt az előző gyilkosság helyszínétől. Július 4.-én USA-szerte a függetlenség napját ünneplik, így gyakoriak a bulizó fiatalok, a hangzavar, a petárda. Autós csapatokat az áldozatok is láttak, mielőtt kettesben maradtak. Éjfél körül egy Ford Mustang vagy Chevy Corvair fékezett le autójuktól nem messze, a vezető megnézte őket, majd tovább hajtott. A két fiatal, a 22 éves Darlene Elizabeth Ferrin (aki a kormánynál ült) és a 19 éves Michael Renault Mageau nem sokáig maradt kettesben; az autó visszatért, vezetője pedig lámpát kapcsolva kiszállt és feléjük indult. A kocsihoz érve azonnal tüzet nyitott a fiúra, akit ötször talált el ekkor. Michaelt a lövések a felsőtestén és az arcán érték, ám néhány golyó áthatolt rajta és a mellette ülő lányt találta el. A fiú a hátsó ülésre húzta magát, ekkor kapott golyót a bal térdébe is. A lány karját két lövés érte, hátát pedig egy. A tettes ekkor visszafordult kocsijához, és indulni akart, de Michael segtségért kiáltott. Ez a kétségbeesett cselekedet két-két újabb lövedéket eredményezett, majd az elkövető végleg elhajtott. 
Annak ellenére, hogy testét minimum nyolc lövés érte, Michael életben maradt, és személyleírást adott a rendőrségnek. Darlene Elisabeth azonban a kórházba vezető úton halt meg. 

A gyilkos

Michael Mageau szerint a gyilkos viszonylag magas volt (175-6 cm körül), erős testlkatú (85-90 kg), nagy, kerek arcú, rövid, világosbarna hajú, és az esetnél kék rövidujjú inget viselt. Hamarosan fantomkép is készült, és a férfi jelleméről is felállítottak egy elemzést. Ennek tömör lényege az önigazoló egoizmus. 
Azt eddig is tudták, hogy szereti a hírnevet, kevés nyomot hagy, és lelkifurdalás nélkül öl, pusztán az ölés kedvéért, valamint fölényét szereti azzal bizonyítani, hogy rendszeresen tájékoztatja a rendőröket gyilkosságai bizonyos részleteiről. 
A Ferrin-Moreau eset után szinte azonnal telefonált a rendőrségre, és bejelentette a kettős gyilkosságot, miközben beismerte azokat. A hívás lenyomozása után kiderült, hogy alig néhány háztömbnyire a rendőrségtől, egy benzinkútról telefonált az ismeretlen férfi. 
1969. július 31.-én a gyilkos ismét levelezésbe kezdett az újságírókkal és a rendőrökkel. Részinformációkkal szolgált az utolsó ismert gyilkosságot illetően, és rejtjeles levelet küldött, melyet három felé vágott, és a címzetteknek kellett összeilleszteniük. Utasítása az volt, hogy feladványát hozzák le címoldalon az újságok, különben ismét ölni fog. 

A titkosírást egy héten belül megfejtette egy North Salinas-ban (Kalifornia) élő középiskolai tanár és felesége. Szerintük a levél így hangzik: 

"Szeretek embereket ölni mert élvezetes élvezetesebb mint vadállatokat ölni mert az ember a legveszélyesebb minden vadállat közt a gyilkolás oly hihetetlen élményt jelent még élvezetesebb mint egy lánnyal lenni a legjobb része hogyha majd meghalok a paradicsomban fogok újjászületni és mindenki akit megöltem a rabszolgám lesz nem mondom meg nektek a nevem mert megpróbáljátok majd lelassítani vagy megakadályozni hogy további szolgákat gyűjtsek a halál utáni életemre

Hogy folytatta-e a gyilkosságokat Zodiákus, a mai napig nem tudni pontosan. Az interneten felbukkannak újabb levelek, amelyek nagy része 1970-ben keletkezett az állítások szerint. 
A gyilkosról több alkalommal forgattak filmet, és számtalan könyv foglalkozik személyével, tetteivel, azaz a Zodiákus-rejtvénnyel. 
2012-ben egy nyugdíjazás előtt álló rendőr azt állította könyvében, hogy Zodiákus a mai napig él, 91 éves és Kaliforniában lakik. Lyndon Lafferty 1970-ben kezdett nyomozni, miután egyik barátját, Arthur Leigh Allen-t  meggyanúsították azzal, hogy ő a gyilkos. A rendőr Vallejo mellett, egy út mentén lett figyelmes az akkor már közismert fantomképre hasonlító férfira. Az évek során természetesen már sokan előálltak azzal, hogy felismerni vélték Zodiákust, de még az első számú gyanúsított esetében is felmentést hozott a DNS-vizsgálat. Kézzel fogható bizonyíték a gyilkos személyét illetően egészen a mai napig nem került elő, és egyre nagyobb a valószínűsége, hogy már nem is fog...